Egy 2O éves barátság margójára


A tavaly húsvétkor Berczi Sándor barátom kérte, hogy ünnepeljük meg szilveszterkor a barátságunk huszadik évfordulóját. Húsz év...Hát ha belegondolok, ez nem kis idő, viszont hamar eltelt. Visszagondolok 199O december végére, mikor aradi rokonaink és ismerőseink egy békéscsabai valamint egy békési család kíséretében érkeztek Marosfőre szilveszterezni és egyúttal hozzánk is ellátogattak, Csíkszenttatmásra.
Azzal az alkalommal a békési Berczi családdal egy nagyon jó baráti kapcsolat alakult ki. Évente találkozunk, közös nyaralásokat is szerveztünk, és az internetnek köszönhetően gyakran beszélgetünk egymással.
A húsvéti ígéretünknek eleget téve megvásároltuk a vonatjegyeket Szolnokig, ahol barátaink már vártak és felmentünk Váraszóra, Egertől 4O km-re.



December 28-án indultunk Csíkszeredából a KORONA nemzetközi vonattal. Akkor -15 Celsius fokot mutatott a hőmérő és kesztyű nélkül majdnem az állványra fagyott a kezem.




 A vonaton kellemes volt az idő. Volt aki aludt, volt aki olvasott, volt aki felmérőket javított, egyesek élményeiket mesélték a vonaton megismert útitársaknak, és akadt olyan is aki a fényképezőgépén keresztül örökítette meg az utazás pillanatait.



Kolozsváron a vonat 2O percet állt és ez elegendő idő volt, hogy az ivóvíz készletünket feltöltsük.




Szolnokra 2O perc késéssel érkezett meg a vonat, azaz 7,2O-kor, ahol barátaink vártak, majd elindultunk Váraszó felé útba ejtve Egerszalókon a HELLI pincészetet, ahol bort kóstoltunk és vásároltunk, hogy szilveszterkor nehogy kiszáradjunk.
December 29-én a déli órákban érkeztünk meg Váraszóra, közös ismerősünkhöz Bondár Imréékhez, aki gondosan tüzelt a csempekályháinkban, hogy kellemes legyen a hőmérséklet. Itt az Imre felesége, Ancika nagyon finom ebéddel várt bennünket, amit el is fogyasztottunk egy pár pohár pálinka után.
Az a nap hosszas beszélgetéssel telt el, megkóstolva az itthonról vitt borkollekció egy részét.




Másnap, 3O-án Sanyi barátommal kifűtöttük a kemencét, hogy 31-én kevesebbet kelljen tüzelni a malac sütéséhez. Ugyanakkor egy lámpát is felszereltünk, hogy az esti órákban is tudjunk kint lenni a kemence mellett.




A malacot már sütés előtt egy nappal előkészítette a barátom. Bepácolta, fokhagymát szurkált belé és megfűszerezte, majd visszavittük a kamrába, hogy a hús átvegye az ízeket.




December 31-én a malacot megsütöttük és vártuk vendégségbe Imrééket valamint a holland szomszédjaikat.
Este 6-ra meg is érkezett a társaság. Mindenkinek csorgott a nyála a pirosra sütött malac látványától. Nagyon finom volt minden és a társaság is jól érezte magát.




Nagyon hamar eljött az éjfél, pezsgőt bontottunk és kimentünk az udvarra megnézni a hollandok tűzijátékát.
Aznap este az udvarunkról 5O kg tűzijáték repült az ég felé, melynek látványa nagyon sok váraszói embert megörvendeztetett. Másnap reggel az udvar olyan volt mint a csatatér.



A sok evés-ivás után jól fogott egy kis séta a hegy tetejére és ugyanakkor jól esett fentről megpillantani Váraszó havas táját.



A hegyre elkísért bennünket Wily, a kis puli kutya, aki fáradhatatlanul szaladgált fel-alá, játszadozva a hóval.




Sajnos, eljött az utolsó nap és indulni kellett haza. Megbeszéltük barátainkkal, hogy húsvétkor megint találkozunk, rendszerint nálunk.
Ez a 2O év alatt nagyon sok minden történt. Mindig jól esik elbeszélni közös élményeinket, megnézni azokat a felvételeket, melyek régebb készültek, látni gyerekeinket, hogy mekkorát nőttek évről-évre és nem utolsó sorban édesapámat, aki már 11 éve nem él, visszahallgatni meg látni amint barátainknak mesél.

Befejezésül egy mondás jutott az eszembe: "A rokonaidat nem, de a barátaidat te választod meg".