Csíkszenttamás egyik látványossága.
2008. december
áll nálunk a Csonkatorony.
Sok száz éve templom vala,
Ám de aztán jött az alkony:
Tatár hadak dúltak itten,
lerombolták kétszer is azt.
De harangja csak megmaradt,
melyet a nagy Hunyadiak
nekünk ajándékul adtak.
Nagy a hiba Szenttamáson,
mint a birka egy rakáson,
kiabálva, szitkozódva,
ezer átkot összehordva.
Majd megint csak szerteszéjjel
kavarog a falu népe
míg elére faluvégre,
a templom elejébe.
Nekiront a szent falaknak,
hogy megzörren minden ablak.
Ezer karral tapogatja,
mért nem szól a falu harangja?
És felordít iszonyúan,
egy torokkal könnybe fúlva:
Elveszett a harang nyelve!
Szörnyű vádja szárnyra kelve,
repül fel a magas égre.
Falu bölcse, öreg bíró,
a helységben könyvet író,
esküdt, hajdú s a zsellérek
nagy csoportban útra kelnek.
Betekintnek minden házba,
nem jönnek rá a lopásra.
Csak egy ház nincs átkutatva,
harangozó lakik abban.
Bíró kitalálja egyben:
A lopást el ő követte!
Nyomban be is kopog nála:
Ide Ferke, istentelen
elátkozott pára!
Add elő a harangnyelvet!
Tudjuk, hogy el te rejtetted.
Süllyedjek el, hogyha láttam!
Felel rá az gonosz szájjal.
S, hogy ezt a szót kimondja,
inogni kezd padlója,
harang nyelve kigurula
ágy alul, ahova dugta.
Falu népe ki a rétre
esze nélkül vágtat.
Megrémülve visszanéze,
s nagy csodákat láthat.
Kónya Ferke és a háza
lesüllyed a föld gyomrába.
Háza helyén víz buggyan fel
s lassan tó terül ott el.
Piszkos habját égre hányja
s visszahulla köddé válva.
Könyvekbe is be van írva:
Feneketlen tónak hívja.
Manapság is Tamásfalván
lány meg legény gyakran hallja
midőn éjfélt üt az óra
s kitekint a kicsi tóra:
harangozó most is jajgat,
nem talál soha nyugalmat.
Forrás: Gabi
