A portré csak a második találkozás után jött össze, miután tisztáztuk, hogy engem nem ismer csak a nagyapámat. A kedves öregember egész nyáron kint lakik a kaszálón és kaszájával kaszálja a kb. 3 hektáros területet, a levágott füvet megszárítja és a fiatalabbak mikor ételt hoznak neki, elviszik a szénát. Ha az idő engedi és semmi más nem jön közbe, pénteken megint találkozunk, mert szándékomban van hátra látogatni Várpatakába.
Szegény bácsikán látszik, hogy nem irodában dolgozott életében, a 2. kép az hátul nem a hagymás és az egyeskő??? abszolút szép.
VálaszTörlésAz Öcsém és az Egyeskő.
VálaszTörlésA Nagy-hagymás a dombtól nem látszik.
húú ez a portré nagyon ott van...
VálaszTörléssajnálom,hogy az ilyen emberek hamarosan már nem lesznek...
irigyellek benneteket ezért a tájért...:)
VálaszTörlésAmíg a Föld kerek, mindig lesznek székelyek... Hidd el Jazza, hogy vidékről nem tűnik el a közeljövőben a természetközeli székely.
VálaszTörlésKitűnő sorozat.
Igen azzal tisztában vagyok Szilárd--csupán az "igazi" öregek elmúlását sajnálom...
VálaszTörlésa portré nagyon nagyon tetszik, és jók az utóbbi bejegyzések is!
VálaszTörlésKedves Csaba!
VálaszTörlésA portré csak a második találkozás után jött össze, miután tisztáztuk, hogy engem nem ismer csak a nagyapámat. A kedves öregember egész nyáron kint lakik a kaszálón és kaszájával kaszálja a kb. 3 hektáros területet, a levágott füvet megszárítja és a fiatalabbak mikor ételt hoznak neki, elviszik a szénát.
Ha az idő engedi és semmi más nem jön közbe, pénteken megint találkozunk, mert szándékomban van hátra látogatni Várpatakába.